Juhász Miklós

Igazán számíthatsz Rá.

Juhász Miklós vagyok, Ózdon élek immár 50 esztendeje. Középiskolai tanulmányaimat is itt végeztem, érettségit és szakmát szerezve. Három gyermek édesapja vagyok. Szüleim vallásosan neveltek. 18 évesen döntöttem Isten mellett. Megtérésem és bemerítkezésem után az EPK Ózdi Gyülekezetének tagja lettem. A közösségben négy év teológiai tanulmány után, presbiteri feladatokat látok el.

1988 óta szállítási vállalkozásba kezdtem, amely tevékenységemen tapasztalhatom Isten áldását, hiszen a megélhetésünkhöz szükséges javakat mindezidáig kirendelte. Zsoltárok 55:23 "Vessed az Úrra te terhedet, Ő gondot visel rólad."
Életem elmúlt időszakára visszatekintve arról a megtapasztalásról szeretnék írni, hogy miként is éltem át a fent idézett ige valóságát a gyakorlatban. Az emberek nagy többsége törekszik valamire. Sokan szeretnék megvalósítani álmaikat, önmagukat. Vannak akik jó képességûek, rendkívüli adottságokkal rendelkeznek. Vannak akiknek jó pártfogóik, ismerőseik akadnak. Ez a cél legtöbbször anyagi jellegû: a testi jólét, kényelem megvalósulását eredményezi és közben felőrli, tönkreteszi a lelket, gonosz indulatokat szabadít fel. Én egy olyan Pártfogót találtam, aki elsősorban a lelket gyógyítja meg, de gondja van az ember testére is. Akik vállalkozásba fognak, tudják két esélyük van: vagy bejön és megélnek belőle, vagy nem sikerül és esetleg mindenük rámegy. Nos, én is így indultam, megtéve az első bizonytalan lépéseket, kóstolgatva az új helyzetet. Mint hívő embert nem a meggazdagodás vágya ösztökélt, hanem lehetőség adódott számomra, amelybe nagyobb szabadságot látva belefogtam. Tevékenységem során sokszor tapasztaltam emberi jóindulatot, segítséget is, de döntő többségben az emberek rossz szándékával, irigységével, elutasító, rossz törekvéseivel találkoztam. Egyvalakire azonban igazán és mindig számíthattam. Ő pedig az Élő Isten Fia Jézus Krisztus volt, akiben soha nem csalódtam.
Ahogy teltek az évek, úgy szaporodtak, nőttek a gondok is. Egyre kevesebb lehetőség mellett már-már úgy adódott, hogy nincs tovább. Nem nagyon akadt munka, emberileg nem sok kilátás volt tevékenységem folytatására. Lelkileg kezdtem lehangolódni. Az állandó bizonytalanság kezdte felőrölni az idegeimet. Szerettem volna megoldani a helyzetet, de a feladat túlságosan erőm felettinek bizonyult. 1992-ben mindehhez társult még egy félkész ház megvételének szándéka, ahol a határidő elteltével úgy nézett ki, majdnem 100000 forintot veszítünk el, amit előlegként fizettünk. Az emberi igyekezet kevés volt. Nem tudtunk a helyzeten változtatni, bármennyire szerettünk volna. Már-már az infarktus határán voltam, akkora nyomás lett úrrá rajtam, hogy fizikai fájdalmat éreztem. Ebben a szellemi és testi kátyúban azonban volt még egy lehetőségem: felemelni a szavam ahhoz, Akiben hittem és Aki szavát adta, hogy segíteni fog. Sokszor hallottam és olvastam a Szentírást és most ebben a helyzetben megértettem: csak akkor lesz megoldás, ha igénylem, hogy Ő avatkozzon be életembe. A Zsoltárok 50:15 verse azt mondja: "Hívj segítségül a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem." Isten mindenkinek szabad akaratot adott. Ő tiszteletben tartja az ember függet-lenségét, de aki bízik Benne és Hozzá fordul, azt meghallgatja. "Mindenki akit nékem ad az Atya , énhozzám jön és azt aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem." Milyen csodálatos! Csupán jeleznünk kell szándékunkat és átengednünk életünk irányítását! Ha Ő vesz kézbe minket, életünk biztonságban van. Ő nem ígért gondoktól mentes, felhőtlen jólétet. Sokszor megengedi, hogy nehéz helyzet, probléma köszöntsön ránk, de mindebből a kimenekedést is garantálja! A fent leírt történet az én esetem volt. Akkor, abban az állapotban megértettem: van egy lehetőségem! Van akihez bátran fordulhatok, mert nem utasít el és hatalmában van a dolgok átprogramozása. Ezt velem meg is tette, mert akkor minden rövid idő alatt elrendeződött, jóra fordult.
Azóta folyamatosan tapasztalom, hogy Ő van jelen az életemben. Biztonságban lehetek, mert minden ügyemet megbeszélem Vele és Ő gondot visel rólam.
Zsoltárok 37:5 " Hagyjad az Úrra a te útadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti !" (1999.)