Kaló Tamás

Kaló Tamásnak hívnak, 26 éves vagyok. Ózdon születtem keresztény család gyermekeként. Itt jártam középiskolába, majd Budapesten főiskolára. Jelenleg az ózdi kórháznál dolgozom villamosmérnökként. Sokan gondolhatják, hogy Jézus Krisztusról és a kereszténységről írni, hívő családba születve, nem nehéz. Valóban nem nehéz, de nem a családi háttér miatt.
A személyes életemben látom a példát erre. Fiatalabb koromban sok nehéz helyzetbe került a családunk. A nővérem és a húgom közvetlenül a születésük után meghaltak. Kicsi voltam még akkor is, amikor a bátyámat elveszítettem tizennégy évesen, de őrá jól emlék-szem, majd három évvel ezelőtt édesapámat is. Ezekben a nehéz helyzetekben nem a keresztény neveltetésem hozott megoldást számomra, hanem az Úr Jézusba vetett hitem. Az, hogy tudom, kiben hiszek, mert találkoztam vele, átéltem, hogy megbocsátotta a bûneimet. A Biblia Istene túlmutatott a nehézségeken a családunk életében, még ha az adott körülmények között nehéz is volt mindezeket hittel elfogadni. Sokszor tapasztaltam, hogy Isten embereken keresztül gondoskodott édesanyámról és rólam. Jó példa erre az, amikor a főiskola elvégzése után szerettem volna elhelyezkedni, de előttem állt még a katonai szolgálat. Szerettem volna legalább egy évet dolgozni, mielőtt behívnak katonának. Istennek azonban más terve volt velem. Itthon sokáig nem tudtam elhelyezkedni, ezért úgy döntöttem, ha lehet, mégis inkább bevonulok. Korábbi elhatározásommal ellentétben ebben a dologban teljesen megnyugodtam. Kérésemre a Miskolci Hadkiegészítő Parancsnokság felajánlott számomra egy szolgálati lehetőséget Budapesten, amit örömmel elfogadtam. Korábban ugyanis Szabadszállásra soroztak be, de most sokkal közelebbi és jobb helyre kerültem. Leszerelésem előtt egy hónappal már munkahelyem lett, és a leszerelést követő egy héten belül már munkába is álltam. Közben sokszor kértem Istent, hogy vezessen a lépéseimben. Ő jobban tudta mi a jobb a számomra, és jobban tudja ma is. Ebben reménységben élek, mert hiszem, az én Istenem támogat a hétköznapokban is. Olyan Ő, mintha az apám lenne, mert az is: a mennyei Atyám, aki teremtett, aki szeret, akinek az életem a kezében van. (1999.)