Csorba Ágnes

Csorba Ágnes vagyok, 37 éves, két gyermekemmel élek. Az Úr Jézus szeretetét 1997-ben ismertem meg, és fogadtam be Őt a szívembe. Az emberek többségéhez hasonlóan én is csak akkor kezdtem Istennel foglalkozni, amikor problémáimat már nem tudtam egyedül megoldani.
Ilyen volt az a megromlott élettársi kapcsolat is, amiben három gyermekkel éltünk együtt, amikor eszembe jutott, hogy valakitõl kérek egy Szentírást. Akkor még nem tudtam, mit várok tõle. Ahogy felületesen elolvastam az Ószövetséget, a kalandos történeteket, úgy gondoltam, hogy biztosan elhagyott bennünket a Teremtõ, azért van olyan sok bajunk. Így még nagyobb lett bennem a káosz. De az egyre romló kapcsolatban, mind inkább Istenhez fohászkodtam. Mindenféle dolog megfordult a fejemben, amit egy ember, csak ki tud találni, csak hogy vége legyen már a lelki szenvedésemnek. Tovább olvasva az Újszövetséget, döbbentem rá, hogy Isten itt van közöttünk, és mindent tud rólunk. Nagyon szeret bennünket, annyira, hogy az Ő egyetlen fiát, Jézus Krisztust adta kereszthalálra a mi bűneinkért, még a mi legkisebb bűneinkért is, hogy aki befogadja szívébe Jézust mint megváltót, örök élete legyen, és része legyen egy olyan örök országban, ahol nincs nyomorúság, fájdalom, szegénység, szeretetlenség. Reménység gyúlt bennem, talán nincs minden veszve, és egyre többet fohászkodtam Hozzá, bocsássa meg az ellene elkövetett bűneimet, és segítsen kikerülni a nyomorúságból. És akkor az Úr Jézus kinyújtotta drága átszegzett kezét, és elindított a világosság felé. Hívott ismerõseimen keresztül az Ő népe közé, így kerültem az ózdi gyülekezetbe, ahol olyan szeretettel fogadtak, amirõl azt gondoltam, hogy nincs is ebben a világban. Így vált bizonyossá bennem, hogy Isten mindenkit szeret személyesen, válogatás nélkül, és hogy mekkora az Ő kegyelme az Ő fia, Jézus Krisztus által az olyan szerencsétlen sorsú emberekhez is, mint én vagyok.

Ettõl kezdve az Úr csodálatosan kivezetett a nyomorúságos kapcsolatból, és a szó szoros értelmében új életet adott. Mint utóbb kiderült, tizenegy éves kislányom is fohászkodott Hozzá, mert õ is sokat szenvedett. Isten meghallgatott bennünket, és új élethelyzetbe állított. Bár egyedül nevelem gyermekeimet, mégsem vagyok egyedül, mert az Úr velünk van, és nem hagy el minket, mert igazságos és hűséges Isten.