Bakos Sándorné

Bakos Sándorné vagyok, 49 éves rokkantnyugdíjas, három felnőtt fiú édesanyja. 1996-ban egy ismerősöm hívott el egy istentiszteleti alkalomra a gyülekezetbe. Ekkor Isten úgy megragadott, hogy azóta is vele járok. Bárcsak hamarabb kaptam volna ezt a meghívást!
Befogadtam szívembe az Úr Jézust, majd 1998. május 3-án megkeresztelkedtem (bemerítkeztem). Az Úr teljesen átformálta az életemet, megbocsátotta a bûneimet, és megtisztított. Családomban is észrevettem a változást, és tudom, hogy Ő mindig velem van. Ha bármi gondom van Hozzá fordulok imáimban és azt tapasztalom, hogy megsegít, meghallgatja imádságom.

Csak egy rövid történetet mondanék el arról, mennyire igaz az, hogy az Úr meghallgatja azokat, akik hittel kérnek Tőle. Már korábban probléma volt az egészségemmel, kivizsgáltak, és közölték velem Miskolcon a CT-vizsgálat után, hogy agydaganatom van, amit meg kell mûteni. Elkeseredtem, de eszembe jutott, hogy nekem is van lehetőségem kérni az Urat, hogy gyógyítson meg. Hittem azt, hogy Ő képes engem meggyógyítani, talpra állítani! A gyülekezet tagjai sokat imádkoztak és böjtöltek értem, és én is állandóan kértem az Urat, hogy gyógyítson meg. Beleegyeztem tehát a hatórás mûtétbe, ami meg is történt.

Az eredmény pedig az volt amit szerettem volna. Maradandó károsodás nélkül meggyógyultam. Hálát adok az Istennek mert tudom, hogy Ő volt aki meggyógyított! Átsegített a mûtéten, talpra állított, semmi problémám azóta mind a mai napig. Örülhetek a családomnak, és mindenkor hálát adok az Úrnak, aki csodát tett velem. Nagyon szeretem Őt, mert érzem és tudom, Ő is szeret engem. (1999.)