Jene András

Jene András vagyok, 37 éves, két gyemek apja. A lányom 15 éves, a fiam 10. Szeretném elmondani, hogyan találkoztam Istennel. Egy vasárnap délelőtt, ezelőtt hét évvel, késztetést éreztem, hogy menjek el a pünkösdi gyülekezetbe. Régebben már hívtak, de nem mentem el. Most valaki magszólított belülről, és ennek nem tudtam ellenállni. A gyülezetben egy "szerető nagy családdal" találkoztam, akik nyugalmat és békességet árasztottak. Istennek a beszéde, amely itt hangzott, különböző gondolatokat ébresztett. Kérdések fogalmazódtak meg bennem: Valóban ez az igazság? Hogyan lehetséges ez? Ezt azért mégsem hihetem!
Közel két évig forgattam magamban az ehhez hasonló gondolatokat, amíg bizonyossá nem vált számomra, hogy a Biblia minden szava igazság. Meg-értettem azt az üzenetet, amelyet Isten az Ő Fián keresztül üzen ennek a világnak: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vessszen, hanem örök élete legyen." Hát így lett nekem is örök életem!

Most egy példát szeretnék elmondani arra vonatkozóan, hogy Isten hogyan szólít meg, és hogyan vezeti az életünket, mert sokak számára ez nehezen érthető. Isten úgy vezetett engem új munkahelyre, hogy belülről szólított meg. Tudni kell, hogy megtérésem előtt és után is egy darabig egy italbolt társ-tulajdonosa voltam. Munkám során egyszer éppen egy pohár pálinkát töltöttem ki az egyik vendégnek, amikor az egyik gyülekezeti barátomat pillantottam meg a nyitott ablakon keresztül, s automatikusan hátraléptem. Abban a pillanatban egy hangot hallottam belülről: Ki elől bujkálsz te? A barátod elől? Annak nincs értelme, mert ő tudja, hogy itt dolgozol. Vagy Isten elől? Előle pedig nem kell, s nem is lehet elbújni, hiszen Ő mindenről tud. Nagy nyugtalanság vett erőt rajtam. Attól a naptól kezdve azért imádkoztam, hogy Isten mutassa meg számomra azt a másik helyet, ahol dolgozzak, mert nem volt többé nyugalmam akkori munkámban. Rövid időn belül kilépési lehetőség adódott a vállalkozásból, és egy másik területre válthattam át, ahol már békességem van a munkám felől.

Ebben a félelemteli és háborgó világban is nyugodt tudok maradni, mert az Úr Jézus szavai élnek bennem: "Ne félj, mert én veled vagyok!" Tudom, hogy Ő gondot visel rólam és szeretteimről, s mindazokról, akik hittel fordulnak Hozzá. (1999.)