Mikola András

Mikola András vagyok, építészmérnök, aki sok ház tervezésénél és építésénél közremûködött már Ózdon. Sokan ismernek régi életemből, de lehet, hogy még nem mindannyian tudják, hogy nekem már új életem van Jézus Krisztusban!
Sokáig nem hittem abban, hogy Isten létezik. Nekem elég volt mindaz, amit láthattam és megfoghattam, amit megtanulhattam és megtapasztalhattam. Életemben megéltem jót, és megéltem rosszat, de Istent nem láttam. Egyszer azonban megindult valami bennem úgy 1980-81 körül. Megtudtam egy építésztechnikus barátomról, hogy teológiára jár. Értetlenkedve kérdeztem, mi juttatta ilyen elhatározásra. Sokat beszélgettünk, talán gúny is vegyült a hangomba, de tiszteltem értelmetlennek tûnő erőfeszítését. 50 éves volt, és nagyon nehéz tananyag elsajátítására adta a fejét. Én a teljesítményét tiszteltem.

Néhány év múlva azonban hívők közé kerültem csak úgy "véletlenül". Családtagjaim sorban tértek meg. Az én odafigyelésem pedig egyre fokozódott, hátha megláthatnám Istent, de ez nem jött össze. Nem láttam meg Istent! Igazzá vált életemben az a helyzet, amit már Lukács evangéliumában Zákeusról olvashatunk: " Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetû lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előrefutott és fölmászott egy vadfügefára, hogy lássa Őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett és így szólt hozzá: " Zákeus, szállj le hamar, mert a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve sietve leszállt és örömmel befogadta." Én is "felmásztam a fára"! Felmásztam, mert látni akartam Őt. Felmásztam, és megszólított. Ekkor sietve leszálltam, és örömmel befogadtam a szívembe, vagyis elkezdtem hinni Benne!

De miért kell ez, mi az értelme, és mitől vagyok én ebben olyan biztos? - kérdezheti bárki, aki pont úgy nem hiszi, hogy van Isten, hogy a világmindenségnek van alkotója, mint ahogy én sem hittem. Azért kell, hogy meggyőződésemmé váljon Isten léte, hogy inspiráljon a tudat és az átélés az Ő cselekedetei értelmének kutatására, megismerésére. Az értelme az, hogy Isten el tudja végezni azt a munkát az életemben, amit az emberiség iránti szeretetéből indíttatva mindenkiben el akar végezni. Ezt így fogalmazza meg Lukács evangélista: " Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett." Az Emberfia Jézus, akinek testet öltött formájában maga Isten jött el, hogy láthassa az ember. És azért vagyok olyan biztos Őbenne, mert miután örömmel befogadtam a szívembe, Ő megkezdte és végzi munkáját életemben nap mint nap. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy naponta történik meg velem olyasmi, mint amit most leírok. Építési vállalkozó vagyok. Egyszer egy fontos szállítmány várta, hogy a már elindult tehergépkocsi megérkezzen. Meg voltak szervezve a rakodók is, hogy felpakolják. Nagy káromra, sajnos, az autó nem érkezett meg, mert állítólag eltévedt. Bosszankodva tekintettem át újra meg újra a szállításra váró anyagokat, hogy így vezessem le a dühömet. "Hol vagy ilyenkor Istenem, hol a Te jelenléted áldása az életemben? Igen, megérdemelném, ha büntetsz, de mégis, Uram, én most úgy ráfizetek erre." Egyszer csak észrevettem, hogy az előkészített anyagok halmaza hiányos. Egy része nincs a rakományban, és le sincs gyártva. Az autó másnap időben érkezett. A szállítmányból hiányzó anyagok legyártása pont akkorra megtörtént, és nem lett gond a késedelemmel sem.
Én tudom, hogy Isten lát engem, azt is tudom, hogy gondja van rám. Ez már csak több egy kicsit attól, hogy tudok a létezéséről. Véletlen? Szerencse? De nap mint nap? Ugyan már! Nincs most arra lehetőség, hogy kisebb - nagyobb bizonyságokat tömegével leírjak, de naponta megköszönöm Istennek, hogy az Ő gyermekei táborába hívott, és "felmászhattam a fára", hogy megláthassam Őt hit által, amit annyira szerettem volna. Áldott az Isten neve és létezésének cselekvő valósága az általa teremtett világmindenségben, s ezzel a mi életünkben, mert Isten nem attól van, hogy elhisszük, hanem mi vagyunk Tőle. (1999.)