KÖZÖSSÉGI ÉLET

Minden keresztény istentisztelet tartalma két részre tagolható: az Isten imádatára és a Biblia aktuális üzenetének hirdetésére. Természetesen ezek többféle formában és módon valósulhatnak meg.

Az Isten imádata és magasztalása imákban, és éneklésben történik. A közös éneklés, dicsõítés igen fontos szerepet tölt be az Isten imádatában. A dicsõítés vezetését az erre a célra szervezõdött szolgáló csoport végzi, de a gyülekezet valamennyi tagja aktív részese ennek a tevékenységnek.
A csoport tagjai fiatalok, zenészek és énekesek. A zenész csoport modern hangszereket használ (szintetizátor, elektromos gitár, basszus gitár, dobok, stb.) a zene stílusa a mai könnyûzene különbözõ irányzataihoz áll közel.

A dalok szövegei kifejezik a keresztény ember érzéseit, vágyait, dicséretét, ami Isten felé irányul. A dalok általában nem zeneszerzõk mûvei, hanem inspiráltak akár a Biblia, elõfordul, hogy szerzõjük sem ismert. A gyülekezet tagjai nem meghallgatják ezeket az énekeket, hanem együtt éneklik azt a csoporttal. Dicsõítés közben felállnak, akár kezüket is felemelik Isten felé, akinek a dalok szólnak. Ezalatt a gyülekezetben megtapasztalható Isten erejének megnyilvánulása.
Ezek a dalok nemcsak az istentisztelet keretében kerülnek a tagok ajkára, hanem családban, kiránduláson és más alkalmakon is megszólalnak, ugyanazon céllal mint az isten-tiszteleten. Ezek a dicsõítõ dalok kazettán és CD-n is meghallgathatók. Gyülekezetünkben vannak olyan fiatalok akiket az Úr megáldott tehetséggel, jó énekhanggal és eddig két kazetta is készült a dalaikból, természetesen hangstúdióban professzionális technikával.
Az imádkozás minden istentisztelet része, amelyben a tagoknak lehetõsége nyílik megszólítani az Urat. Ez lehet egyéni és közös imádkozás. Egymás imái is buzdítanak bennünket az Isten iránti hála és imádat kifejezésére. Az imádkozás az Istennel való meghitt kapcsolat alapja. Beszélgetés, amely összeköti a Terem-tõt az emberrel. Az alkalmak között található egy speciálisan erre a célra szervezett imaóra, - minden hétfõn este - ahol az istentisztelet döntõ része imádkozással telik el. Szerves része a gyülekezeti alkalmaknak a bizonyságtétel. A tagok elmondják az egész közösség elõtt, hogy mit cselekedett életükben az Úr. Az Ige hirdetése nem különbözik a reformáció más ágainak igehirdetéseitõl, de maguk az igehirdetõk is mindenkor fontosnak tartják, hogy üzenetük ne emberi terv szerint haladjon, hanem Isten aktuális üzenetének továbbadói legyenek. Az Ige hirdetése felkent gyülekezeti szolgálattevõk (pásztorok, presbiterek) feladata. Az Ige hirdetésében nincsenek tabu témák, mindenkor a teljes Biblia az igehirdetés alapja, törekedve a Biblia eredeti mondanivalójának megszólaltatására. A gyülekezet az igehirdetésben megszólaló üzenetre reagál (akár annak hirdetése közben is - elõfordul, hogy "Ámen" - "Hallelúja" - "Dicsõség az Úrnak" - szavak, mondatok hangzanak, ami hangsúlyozza a mondanivaló egyes részleteit és életszerû eleven lüktetést ad az alkalomnak). Ez a reagálás az igehirdetés utáni egyéni imákban, illetve megszületõ döntések kifejezésében nyilvánul meg. A mindennapi hívõ élet gyakorlatához hozzátartozik a Biblia rendszeres és folyamatos tanulmányozása, amit a gyülekezeti istentiszteleti rendben a szerdánként tartott bibliatanulmányozás irányít és segít.
A gyülekezeti alkalmainkon rendszeresen imádkozunk a tagok, vagy akár kívülállók személyes szükségeiért. Erre Jézus Krisztus Bibliában adott útmutatása bátorít bennünket. Ezek lehetnek szellemi, lelki szükségek, melyek keretében bûnbocsánatot, szenvedélyektõl megkötözöttek számára szabadulást kérünk az Úrtól. Fizikai területen kérjük az Urat, hogy gyógyítsa meg betegeinket, adjon hétköznapi problémáinkra megoldást. Sokszor megtapasztaljuk, hogy Isten meghallgatja az imádságokat és nem ritkán, akár természetfeletti módon (csodákon keresztül) avatkozik be az ima nyomán a hozzá forduló életébe.